szentírási hivatkozások: A zsidókkal való viták és a zsidóker. közösségek hitbeli útbaigazítása és kateketikai oktatása során az Egyh. kezdettől fogva hivatkozott a Szentírásra, azaz bizonyította, hogy az ósz-i ígéretek Jézusban teljesedtek be (→beteljesedés). Az ÓSz értelmezésekor (→szentírás-magyarázat) a palesztinai és hellénista zsidóság körében ált. módszert alkalmazták: elsősorban nem a szó eredeti, tkp. jelentését igyekeztek megállapítani, hanem az ósz-i szövegből - a magyarázathoz alapul szolgáló elveket figyelembe véve - az új allegorikus v. előképi (tipológiai) értelem kihámozására törekedtek. - 1. Az evang-ok szerint maga Jézus is hivatkozott a Szentírásra. - a) A szinoptikusoknál a Szentírásra utalva okolta meg szenvedését, bár a konkrét szentírási helyet nem idézte (Mk 14,49, hasonlóképpen Mt 26,56; 26,54; Lk 24,27.45), Jn-nál pedig azt az igényét, hogy elismerjék Üdvözítőnek (5,39.46). - b) Az evangélisták gyakran adnak ajkára szentírási részeket anélkül, hogy szavai szentírási eredetére utalnának; ezek a „hallgatólagos” idézetek (→ószövetségi idézetek) azt tanúsítják, hogy a maga személyében és működésében látta az idézett szentírási helyek beteljesedését: Lk 4,18-21 (Iz 61,1; 58,6); Mt 11,4-6 = Lk 7,21-23 (Iz 35,5; 61,1; 29,18); Mk 4,12 (Iz 6,9); 7,6 (29,13); 9,12 (Mal 3,23); 12,10 (Zsolt 118,22); 12,36 (110,1); 14,18 (41,10); 14,34 (42,6.12); 15,35 (22,2); Lk 23,46 (Zsolt 31,6); Jn 13,18 (Zsolt 41,10); 17,2 (visszautalás Jn 13,18-ra!); 15,25 (Zsolt 35,19; 69,5). - 2. Az evangélisták maguk is kiemelik a szentírási helyek tényleges v. „hallgatólagos” idézésével, hogy az ÓSz Jézusban teljesedett be: a) Mk 1,2 (Iz 40,3; Mal 3,1); 11,9 (Zsolt 118,25); 14,27 (Zak 13,7); 15,24 (Zsolt 22,19); 15,29 (22,8); 15,36 (69,22). - b) Lk 1,31 (Iz 7,14); 23,49 (Zsolt 38,12). - c) A leggyakrabban Máté evangélista hivatkozott a Szentírásra, aki zsidók ill. zsidóker-ek számára írta evang-át; a szenvedéstört-be Márkon túlmenően is iktatott be utalásokat a jövendölések teljesedésére: Mt 26,15 (Zak 11,12); 27,34 (Zsolt 69,22); 27,43 (22,9); de már a gyermekségtört. is az ósz-i jövendölések teljesedésének kiemelése jegyében született, vö. Mt 2,6 (Mik 5,1); 2,11 (Iz 60,6); elsősorban mégis azt a 10 idézetet kell itt megemlíteni, mely konkrétan tanúsítja a próf-k szavának beteljesedését: Mt 1,22 (Iz 7,14); 2,15 (Oz 11,1); 2,17 (Jer 31,15); 2,23 (Iz 11,1: héb.); 4,14 (9,1); 8,17 (53,4); 12,17 (42,1-4); 13,35 (Zsolt 78,2); 21,4 (Zak 9,9); 27,9 (11,12; Jer 32,6-15; 18,2). - d) A 4. evang. szerzője szintén hangsúlyozza a jövendölések teljesedését: Jn 2,17 (Zsolt 69,10); 6,31 (78,24); 6,45 (Iz 54,13); 12,14 (Zak 9,9); 12,37-40 (Iz 53,1; 6,9); 19,24 (Zsolt 22,19); 19,36 (33,21 v. Kiv 12,46); 19,37 (Zak 12,10); vö. még: Jn 1,45; 7,41; 12,34; 20,9. - e) Kétségtelen, hogy az evang-okban Jézus életének bemutatására, kivált a →gyermekségtörténetre és a →szenvedéstörténetre nagymértékben hatott a Szentírás. Pál ap. csak akkor hivatkozott kifejezetten a Szentírásra, ha zsidóker. v. ilyen hatás alatt álló közösségnek írt (Róm, Gal, 1-2Kor, Ef), máskor (1-2Tesz és a fogságban írt levelek) soha. Az, hogy ő azt a szentírási részt, melyet említett, nem maga fogalmazta meg, hanem már készen találta, bizonyítja a formula: „az Írás szerint” (1Kor 15,3). Pál hellénista lévén kedvelte az allegóriákat és az előképeket: Gal 4,22-31 (Hágár); 1Kor 9,8-10 (MTörv 25,4); 1Kor 10,1-13 (Szám/Kiv); 2Kor 3,12-18 (Kiv 34,33-35), de olykor a →haggada is hatott rá, vö. pl. Róm 2,24 (Iz 52,5); Róm 3,10-18 (idézetmozaik a Zsolt 14,1-3 stb-ből); 1Kor 1,19 (Iz 29,14); 1Kor 14,21 (Iz 28,11); 2Kor 8,15 (Kiv 16,18); 2Kor 13,1 (MTörv 19,15). Pál számára nemcsak Jézus szenvedését (Róm 15,3), halálát, feltámadását (1Kor 15,3) és megváltó művét (Gal 3,13) hirdeti előre az ÓSz, hanem az evang-ot is, teljes egészében (Róm 1,2; 3,21; 16,26). A hitből való megigazulásról szóló tanítás igazolására főleg: a Ter 15,6 (idézve: Róm 4,3.9.22; Gal 3,6; vö. Jak 2,23) és Hab 2,4 (idézve: Róm 1,17; Gal 3,11; vö. Zsid 10,38) szolgál. - Az ÚSz-ben az ÓSz némelyik részlete különösen jelentős szerephez jutott, így a szenvedéstört-ben a Zsolt 22 és 69, az →Isten szolgájáról szóló énekek (Iz 42; 49; 50; 52 és 53, valamint Zak 9-14); Jézus elvetését és megdicsőülését illetően a Zsolt 118,22 (Mk 12,10; ApCsel 4,11; Ef 2,20; 1Pt 2,7); Jézus megváltói méltóságára és felmagasztalására vonatkozóan a Zsolt 110,1 (Mk 12,36; ApCsel 2,33-36; 5,31; 7,55; Róm 8,34; 1Kor 15,25; Ef 1,20; 1Pt 3,22); végül Izr. megátalkodottságával kapcsolatban Iz 6,9 (Mk 4,12; Jn 12,40; ApCsel 28,26). R.É.

BL:1686.